Lassan vége a nyárnak... sőt, igazándiból mivel már becsöngettek a suliba, hivatalosan véget is ért!

Sok sok éve hallottam már ezt a bizonyos csengőt, de a hangja annyira belém ivódott, hogy a mai napig a belső naptáram augusztus 31-ig tart nyarat, onnantól kezdve minden nap ajándék, amit napsütéssel, kellemes meleggel eltölthetünk, amíg be nem köszönt az esős ősz...

Tavasszal nagy elhatározásokat tettem (az elhatározások embere vagyok), hogy mennyi mindent fogok majd befőzni, lekvárokat és üveges szószokat készíteni. Hát, nem lett belőle sok minden, egyedül kovászos uborkát tettünk el télire, de azt se sok üveggel!

Most van a paradicsom szezonja, most kell(ene) befőzni, szárítani, hogy télen is élvezni tudjuk a nap melegét szánkban. Előre láthatólag nem hiszem hogy lesz rá időm, ezért úgy döntöttem kiélvezem most ezt az érzést!

A paradicsom szeretete nálam nagyon új keletű: gyerekkoromban abszolút nem ettem meg a paradicsomos ételeket (paradicsomleves, töltött paprika, paradicsomos káposzta), szüleim hiába mondogatták mennyire finom, mennyire szép... idegenkedtem tőle. Visszagondolva nem is emlékszem, hogy ültettünk volna paradicsomot a kertbe, azt úgy gondoltam csak fóliában terem meg, az pedig nekünk nem volt. Mindig vettük a paradicsomot, hol boltban, hol pedig termelőtől. A vásárlást szerettem, tetszett a gyümölcs szerű növény, de a szárának az illata valamiért nagyon nem tetszett! Még most sem szeretem, ha kicsumázás után a kezemen érzem, sokszor még a sokadik kézmosás után is. Eszembe jut most az iskolai kötelező paradicsomszedés a TSZ-ben, mikor már annyira utáltuk szedni a paradicsomot, hogy elkezdtünk dobálózni vele (akkor még nem is hallottunk a spanyol paradicsomfesztiválról!). Mondanom se kell, az esti fürdés után se barátkoztam meg jobban a paradicsommal, sőt.

Aztán egyik napról a másikra megbarátkoztunk, először a feldolgozott formájával, aztán lassan a nyers zöldséggel (vagy gyümölccsel).

Tavaly a nagy sláger nálam a fekete paradicsom volt, idén pedig a sárga színű, amit nagyon megszerettem, mivel savmentes és nagyon krémes állaga van, igaz, kicsit vastag a héja, de egy laza késmozdulattal megszabadulhatunk tőle, miután kanyarintottunk egy jó kis darab kenyeret a házi kolbászhoz! :)

Na de nem kell mindig hús, néha tartsunk egy kis szünetet. Ilyenkor legjobb amit készíthetünk, az a mozzarella paradicsom. Nagyon hamar meg van, minimális előkészületet igényel, és egy friss gyökér kenyérrel vagy ciabattaval és egy pohár fehér borral fenséges könnyű nyáresti vagy jelen esetben nyárutó esti vacsorát varázsolhatunk az asztalra:

Ahogy a képen is látható, felhasználtam "rendes" piros, fekete (feketéllő) és sárga paradicsomot. Mindegyik egy kertből való, szabadföldről, nem fóliából. Az ízük tényleg olyan, mintha a napot magát ennéd!

A hideg mozzarella, az olaj (ami jelen esetben nem oliva, hanem fokhagymás repce - isteni!), a friss bazsalikom levél, a só, a bors és a ropogós aszalt paradicsomos ciabetta olyan összhangot teremt a paradicsommal, hogy azt elmondani nem lehet, ki kell próbálni és megtudod! :)