Történt az, hogy kedves barátaink egy sörözőt nyitottak, ahol a kezdetektől ott voltunk "akadékoskodni". :)
A hely a Beerka Pub - Győr https://www.facebook.com/craft.beerka?fref=ts
(ÉRDEMES BETÉRNI!!!), ahol hétfőn "legelő nap" van, vagyis szünnap, így meghívtuk őket vacsorázni: Hamburgerezni!
Mivel P nem eszik darált húst, ezért alternatív megoldásként felmerült a kacsaburger ötlete, mivel épp megjött egy olyan rendelt házi kacsa, amire nem voltunk felkészülve! :)
Viszont kétségek merültek fel, hogy vajon össze áll-e a darált kacsahús pogácsává, nem esik-e szét sütés közben? Nem kísérleteztünk, így maradt a darált marha, P-nek pedig a kacsamell szeletelve...
A hétfő nekem hosszú nap, tehát 5-ig dolgozom, 7-re volt megbeszélve a vacsi... Nem sok idő!!! De ha megfelelően elő van minden készítve, akkor nem nagy cucc! Úgy is egy olyan hétvége előzte meg a vacsorát, amikor is elhatároztuk, hogy nem csinálunk semmit, nem megyünk sehova, mert az ezt megelőző kb. 6 hétvége elég húzós volt! Hát, nem így lett... vasárnap egész nap - igaz lazulva - nem voltunk otthon, éjfél körül mentünk haza...
Hagymalekvárt nem főztem, a húspogácsát nem állítottuk össze, stb. stb. (Viszont szedtünk sok sok fügét!!!!)
Szóval hétfő, vásárlás, hazamenetel, gyors zsemlebedagasztás 
(recept: http://www.limarapeksege.hu/2009/06/hamburgerzsemle.html igaz én a Könyvből vettem a receptet, de ugyan ez!),
majd vissza a munkahelyre, mivel a hűtőben maradt a fagyasztóban a krumpli (mert a sajátra már végképp nem lett volna idő!), vissza haza, zsemleformázás, kelesztés, hagymalekvár készítés... és megjött a négy vendégből kettő! Szerencsére a másik pár jelezte, hogy késik! Ekkor kiderült, hogy elfogyott a szénsavas víz, anélkül pedig fröccsözni nem igazán lehet, így gyorsan elugrottam a boltba... Mikor hazaértem már teljes volt a létszám, így kötény fel, beálltam grillezni!
Közben a zsemlék szépen megkeltek, mehettek be a sütőbe... ja, közben még egy gyors bögrés sütit is összedobtam tortaformába, friss fügével, ami nagyon nehezen akart sülni (vissza is kellett rakni!), de kellett a hely a zsemléknek! Szóval a zsemlék benn figyeltek, szoliztak a sütőben, fenn a munkapulton pedig lázas grillezés. Z grillezett chilit, zöldparadicsomot és csinált édes fügeszószt, hogy minél gazdagabb legyen a burgerünk.
A zsemlék nagyon szépen megsültek, de volt bennem némi aggály, hogy belül rendben vannak-e... mikor kicsit kihűltek, félbevágtam egyet és csak néztem... ezt én csináltam? Nagyon büszke voltam magamra, és köszöntem Limarának a kiváló receptet, mert tényleg jók lettek:
Közben Z megformázta a húspogácsákat, amiket aztán sorban el is kezdtünk sütni a baconnal és a zsemlékkel együtt.
A vendégek kicsit sem aggódtak, hogy mikor lesz már vacsi, komótosan fogyasztották a Pannonhalmi Tricollist (ami szerintem a legfinomabb magyar fehérbor!!!), beszélgettek és fotóztak minket, ahogy sürgünk forgunk Z-vel! Hallani nem sok mindent hallottunk a beszélgetésből, mivel a páraelszívó maximális fokozaton szívta azt a mennyei illatot, amit a pirult zsemle, pörkölődő bacon és a marhapogácsa bocsátott ki magából, és amit nem szívott be a ruhánk, hajunk, satöbbink! :)
Következett az összeállítás, amit Z végzett akkurátusan minden hozzávalót felhasználva:
zsemlealj - házi majonéz - kacsmell szeletek - hagymalekvár - rukkola - egy nagy szelet paradicsom - húspogácsa - cheddar sajt - zsemletető
A zsemlék után még gyorsan bedobtam a forró sütőbe a sütőben is süthető hasábkrumplit, így pont időben az is megsült, így tálalhattuk az első, saját bejáratú Hamburgerünket:
Hát, az arcok miatt megérte: mindenki el volt képedve, hogy mennyire profi és hogy nem utolsó szempontból mennyire finom lett!!! És ami a poén: P simán megette a darált húst, nem lacafacázott. (csak akkor szeppent meg kicsit, amikor szívattuk, hogy nyúlból van a húspogácsa, nem marhából...)
Alapvetően nagyon élveztem az egészet, viszont nagyon elfáradtam, de ez nem is csoda! De megérte a fáradtságot, nagyon! Mennyei volt tényleg az íze. Minden - kivétel a krumpli - saját, házi ecetes uborka, házi majonéz, szóval tiszta handmade volt minden!!!!
A fiúk repetáztak, a lányok nagyon elteltek egytől is (vagy csak helyet hagytak a sütinek). A sütinek, ami a másodszori sütésre sem sült át teljesen, és szégyen ide, szégyen oda nem úgy sikerült, ahogy terveztem... De mindenki azt mondta, hogy direkt így szeretik, kicsit nyersen a közepét... Hát... nem hittem el, de azért adtam nekik belőle, s a biztonság kedvéért még csomagoltam is! :)
Éjfélkor már az üres munkapultot törölgettük, felidézve a csodálkozó arcokat és a chili okozta könnyeket.
Ismét megállapítottuk: Jó csapat vagyunk!
