Másodszorra készítettem el azt a "híres" májpástétomot, amiről egy barátom csupán annyit jegyzett meg, hogy haragszik rám, amiért elrontottam az összes májpástétomot, mivel miután megkóstolta, számára az összes jellegtelen lett...

Első alkalommal mikor készítettem, kényszeredett főzhetnékem támadt (délután 2-kor a melóhelyen!). Kerestem egy kis inspirációt a neten: rátaláltam Marcsi Gasztroangyal oldalára, ahol végigböngészve a recepteket a májkrémen akadt meg a szemem, s nyeltem olvasása közben nagyokat.

Döntöttem, megpróbálom! Bevásároltam. Gondoltam kicsiben nem kezdünk, így dupla adagot terveztem főzni. Vettem is egy kiló csirkemájat, s mikor a hentes átadta a "csomagot" a pult fölött, meglepődtem, s egyből azt gondoltam, lehet, hogy mégis sok lett... sebaj, lesz aki megegye! (készítettem kolléganőimnek is kis kóstolót, hát nekik is nagyon ízlett, de nem akarom már magamat fényezni...)

Tehát bejött, így az eredeti receptet kicsit átalakítva eltettem, jó lesz az még címszóval!

Jól is jött, mert egy szentendrei barátunkat vártunk szombat reggel reggelire, s gondoltam egy kis házi finomsággal kedveskedünk neki. Még előző nap - meló után, pálinkafesztiválozás előtt - nekiálltam összedobni a pástétomot:

A recept (egy nem túl nagy adaghoz)

70 dkg friss csirkemáj

2 nagy fej vöröshagyma

10 dkg vaj

1,5 dl vörösbor

1 ek Golden Syrup

fűszerek: só, bors, majoranna, borókabogyó és kakukkfű

A csirkemájat alaposan megmosom, amíg a víz átlátszó nem lesz körülötte, nem pedig rózsaszín, véres zavaros valami... Én kettévágtam az egész májakat, és még kivágtam azokat a dolgokat amiket nem szívesen ennék meg. A vajat a felhevített serpenyőbe dobtam, s mikor már teljesen bevonta az edény alját hozzádobtam az apróra vágott hagymát, amit aztán üvegesre pirítottam. Én szeretem, ha egy kicsit oda is pirul a hagyma, így egy kicsit édesebb is lesz. Mikor elérte ezt a szép, tényleg aranybarna állapotot, hozzádobtam a májdarabokat. Nem túl gusztusos látvány, de én imádom a májat, tudom hogy mi lesz belőle, így nem undorodom tőle. Van olyan ismerősöm, aki fujjog az ilyenek láttán, de két pofára tömi a parízert... na attól lehetne fujjogni, ahogy készül. Na de visszatérnék az elkészítéshez...

Addig pirítom a májat, amíg szürkés nem lesz:

Ekkor hozzáöntöm a vörösbort és rotyogtatom kicsit. Közben a fakanállal ellenőrzöm a májak állagát: ha kettévágva a májak még rózsaszínűek, főzöm tovább. Ez a színváltozás hamar meg fog történni, érdemes folyamatosan nézegetni, bajt nem csinálunk vele, mert a végén úgyis összeturmixoljuk az egészet! Viszont ha túlfőzzük a májat, már nem lesz olyan finom, kemény is lesz, nem lesz finom krémes! Mikor tehát már pont nem rózsaszín, hozzácsurgatjuk a Golden Syrupot, hozzáadjuk a mozsárban összetört fűszereket.

 
Összekeverve kicsit pirítjuk még, aztán ha megkóstolva finom édeskés fűszeres, kellemesen sós májas ízt érzünk, kész! :)

Közben hogy a kóstolgatás során enyhítsük az elégett nyelvünk égő érzését, nyugodtan megihatunk egy pohár rozét, nagyon megy hozzá! :) :)

Mikor kicsit kihűlt, a serpenyőből átkanalaztam egy magas lábasba, majd nekiestem a botmixerrel a pépesítésnek. Istenien néz ki, ahogy a kések összezúzzák a sült májat és feltűnik a kész mű: a májpástétom.

Én egy anyukámtól kapott fedeles edénykébe pakoltam most, mivel gondoltam úgy is el fog fogyni a reggelin, de csatos üvegekbe is tölthetjük, a lényeg, hogy látványos legyen! :)

Mondanom sem kell, nagy sikert aratott a reggelin (a Julia Child féle omlettemmel egyetemben - de erről is írok majd!), friss vajas Croassaint-nal és piaci zöldségekkel tálalva!

Bátran álljatok neki, garantáltan egyszerű és finom, és ami nem a legutolsó szempont vele kapcsolatban:

nincs benne semmi mócsing, ipari szalonna és bőrke, taréj, csőr és egyéb nyalánkságok!!!!!