Hát elkezdem...

Sokan, sokszor noszogattak már, hogy nyissak egy blogot, de valahogy mindig a "jó, majd írok!" volt a válasz. És a majd csak nem akart eljönni...máig!

Igaz, ehhez lehet hogy nagy mértékben hozzájárult a Julie és Julia c. film is, amit tegnap este néztem meg... immár harmadszor! Az ételek szeretete az, ami megfogott ebben a filmben (meg persze az örök kedvenc Meryl Streep!!!), az a boldogság ami egy finom étel elkészítése után elfog a konyhában... Engem még a halom szennyes edény látványa sem keserít el, de ez egy külön bejegyzést érdemel majd.. :)

A főzést sokáig nem szerettem... Az "ízlés szerint", "szokásos módon", "amennyit felvesz", stb. kifejezések idegesítettek. Sütni! Sütni azt szerettem. Volt egy pontos recept, amitől nem lehetett eltérni, jó esetben még a sütési hőfok és az idő is! Ez nekem való volt! (igaz sokszor, nagyon sokszor a sütési idő relatív, ugye...:))

Aztán valahogy, talán kényszerből is megtanultam (vagyis a mai napig tanulgatok!) főzni! Kényszer alatt itt nem a szokásos értelemben vett háztartásvezetést értem. Nem főzök nap mint nap, csak ha kedvem van hozzá, és ha valakit vagy valakiket szeretnék kicsit lenyűgözni a saját magam által készített étellel.

Sokszor mondjuk van kényszer: az, hogy itt ahol élek, a találkozások városában nagyon sok az étterem, viszont nagyon kevés a JÓ! étterem. Sokszor csalódtunk kicsit és nagyot! Néha nagyon nagyot!

Barátaim is imádnak enni! Ha összejövünk, szinte mindig főzünk, vagy csak egy szendvicset csinálunk, vagy CSAK! süti van. Mindegy. Eszünk. Finomat. Változatosan!

Ezt a változatosságot szeretném megosztani Veletek!