Itt az ősz, vitathatatlanul!
Esik...
Tegnap este óta. Még szerencse, hogy szombat nem esett, így ki tudtunk menni a picra, vásárolni egy kis vitamint magunknak. Úgy volt, hogy főzök egy marha gulyást ebédre, vagy legalábbis kora délutánra, így vettünk mindenféle belevalót, ami nem volt fellelhető a spájzban.
Viszont annyira belejöttünk a vásárlásba, azt vettük észre, hogy délután négy óra van, s még lehetőség adódott elmenni egy újabb helyre, ahol lehet költeni a pénzt, így döntöttem: hideg vacsi, s másnap frissen és fitten nekiállok a levesnek, s valami almás finomságnak...
Ma neki is láttam a levesnek, s míg rotyogott a marha a saját szaftjában, nekiláttam egy almatorta készítésének, amit már régen kinéztem Michael Roux - Tészta varázs könyvében.
Ez a könyv volt az első, amit tészta témában kaptam, s ami nem kelt, azt azóta ebből készítem el! (a kelt dolgokra természetesen Limarát lapozgatom...)
Pitékhez általában flantésztát készítek (pâte à foncer):
250 g liszt
125 g puha vaj, kis kockákra feldarabolva
1 tojás
1 ek. cukor
fél teáskanál só
40 ml hideg víz
A lisztet kimérjük, a közepébe tesszük a vajat, sót, cukrot és a tojást. Összemorzsoljuk, majd hozzáöntjük a vizet és addig gyúrjuk, amíg össze nem áll és már nem ragad a kezünkre. Vajas tészta lévén gyorsan dolgozzunk vele, a gyúródeszkán párszor megnyújtjuk a tenyerünk alsó részét távolítva magunktól, majd cipóvá formázzuk. Fóliába csomagoljuk, s felhasználásig (akár 1 hét is lehet) a hűtőbe tesszük.
Ez a tészta nekem nagyon bevált! Ha jól kimérjük az adagot (ami nem nagy ördöngőség), utána már semmit nem kell hozzá adagolni, úgy jó ahogy van! Ezeket a recepteket szeretem!
Szóval a tészta már a hűtőben, pár kavarás a levesen, a jöhettek az almák.
Érdekes, hogy én magában az almát nem nagyon szeretem. Nem a kedvenc "nyers" gyümölcsöm. Viszont feldolgozva almalének, vagy a sütikben egyszerűen imádom. Nem tudom miért van ez. :) Kedvenc sütim egyike is például az almáspite!
De térjünk vissza az almatortára!
A recept egyébként nagyon egyszerű, csak pár hozzávaló és kész is a csoda:
300 g elkészített flantészta
kb. 6 alma
1 vaníliarúd, hosszában félbevágva
60 g vaj
80 g cukor
Ennyi!
4 almát meghámozunk, szeletekre vágjuk, majd a vajjal és a vaníliával feltesszük egy pici vízzel együtt párolódni.
Mennyei illat terjeng a konyhában: a vaj olvadozik, a vanília magok szétoszlanak az almaszeleteken és ontják magukból az ismerős édes illatot és a párolt alma telet és forraltborozást idéző illata mindenek felett... hm... nincs is ennél jobb!!! Ilyenek miatt imádok sütni!!!
Mikor az alma már megpuhult, a vaníliarudakat kidobom belőle és félre teszem hűlni. Ekkor érdemes a sütőt bekapcsolni, előmelegíteni 200 fokra!
Tipp: arra a célra, amikor valamibe bele kell főzni a vaníliarudat, nyugodtan lehet olyat használni, amiből már korábban a magokat valamibe elhasználtuk. Én egyik barátnőmtől szerzem be a vaníliát, így mindig van otthon egy üveg edényben a hűtőben egész és kikapart is.
Ekkor a tésztát a hűtőből kivéve lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagra nyújtom, s beleborítom a piteformába.
A kihűlt masszát botmixerrel pépesítem, a tésztára - aminek az alját villával megszurkálom - halmozom és egyenletesen elosztom. A maradék két almát nem hámozom meg, csak kettévágom, kivágom a magházat és vékony szeletekre vágom, amit az almapépen megpróbálok egyenletesen spirálisan vagy körökbe elrendezni úgy, hogy egymást kicsit takarják:
Kb. 35 percig sütjük addig, amíg az almaszeletkék kicsit aranybarnára pirulnak.
A sütés alatt a cukrot kb. 40 ml. vízzel összemelegítjük, nem kell felforralni, csak annyira, hogy könnyen elolvadjon a cukor.
Mikor a torta megsült és kivettük a sütőből, az almaszeleteket egyenletesen meglocsoljuk az elkészített cukorsziruppal... és megvárjuk míg kicsit kihűl, de a bátrabbak forrón is fogyaszthatják! :)
A torta magában is fenséges, de egy kis vaníliafagyi nem tudja elrontani, sőt!
Így egy jó nagy kanál fagyi kíséretében koronázta meg ez a süti a vasárnapi esős kora délután elfogyasztott marha gulyást!!! :)
