Tematikát a Blogomnak nem igazán terveztem, szerintem olyan lesz, mint a mindennapjaim: kicsit hektikus!

Általában minden nap van egy étel, amit elképzelek, hogy szeretném megcsinálni. Vagy éppen valami nagyon megtetszik az egyik blogon s egyből elképzelem, hogy megcsinálom, s ugyan olyan vagy talán még jobb is.

Ezek az ötletek csak néhanapján jutnak el a megvalósításig, részben idő hiány miatt, részben meggondolom magam vagy rájövök, hogy minek egyek olyan dolgot, ami hízlal... még ha pár percig át is léphetek a mennyországba általa...

Szóval ahogy a beköszönőben is írtam, nem minden nap főzök, de akkor inkább valami különlegeset (vagy csak nekem különlegeset).

Ma ez a különlegesség a "Hagymalekvár".

Sokszor ettem már, elkészíteni sem ördöngősség, gondolom.

Be is szereztem egyenesen a Makói piacról (SPAR-os kiszerelés) a lilahagymáimat, amiket lekvárosítani fogok!!!

Még 4 óra és hazaérek a melóból... Na, ilyenkor van az, hogy úgy ahogy jött, el is illan a kedv....

Meglátjuk!

folyt.köv.

Megcsináltam!!!

Este nyolc óra van, már elmosogattam és nézem a művem, amint a feje tetejére állva pihen az üvegben...

Hát nem lett sok, de úgy is csak kipróbálásra csináltam.

Az íze mesés, állagra kicsit nekem túl száraz, vagyis nem olyan folyós szerintem mint amilyennek lennie kell. De így jár az, aki improvizál és kihagy egy összetevőt... :)

Szóval Hagymalekvár!

Hozzávalók (egy kb. 0,5 l-es üveghez):

750 g lila hagyma

1 dl olivaolaj

2 ek barnacukor

1 ek golden syrup (nádcukor szirup)

2-2,5 dl vörösbor

3 ek balzsamecet

1 ek narancslekvár ("marmalade" erről még írok majd!)

és ami nekem kimaradt 1 vagy 2 narancs leve!

pici só

kakukkfű és rózsabors (ízlés szerint!) :)

Mindent kikészítettem, felvettem az angliai barátaimtól kapott köténykémet, és nekiláttam.

A hagymákat megpucoltam majd szálaira vágtam (félbe és oldalt). Az olivaolajon megfuttattam kicsit, beleszórtam a cukrot és belecsurgattam a szirupot, majd hozzáöntöttem a bort is.

Így kevergettem addig, amíg meg nem fonnyadt, kicsit elvesztette a lila színét, inkább vöröses lett (valószínű a vörösbor és a hő együttes hatása miatt).

Mielőtt nekiálltam, több receptet is átnéztem (mindig így szoktam), majd a saját ízvilágom szerint összeállítottam a saját receptemet. Többen azt írták, hogy addig főzzem, amíg lekvárszerű nem lesz... Köszi! Millió féle lekvárt ettem már, volt ami darabos volt, volt ami annyira folyós volt, hogy a palacsintából egyszerűen kifolyt. Hagymalekvárból is ettem már többfélét. Most el kellett döntenem, az enyém milyen lesz... Gondoltam lesz amilyennek sikerül!!! :)

Tehát kevergettem, kevergettem és kevergettem, vártam, hogy krémesedjen. Nem igazán akart... Ekkor tettem bele a narancslekvárt (itt kellett volna mellé a narancslevet is beletennem). Kacérkodtam a gondolattal, hogy teszek bele őszilevet vagy ananászlevet, mert az volt otthon, de aztán elvettem kósza ötletemet. Végül leleményes gyerek lévén megoldottam a helyzetet: miből áll a dobozos narancslé? Narancssűrítményből és vízből... Tehát fogtam egy kanál levárt egy kevés vízzel összekevertem és beleöntöttem... szerintem a narancslé más hatást fejtett volna ki, de így sem lett rossz! :)

Ezután hozzáadtam a saját kertünkből (az ablakban lévő fűszereskertünkből) szedett friss kakukkfűvet.

Nagyon tetszett a vörös krémes hagymán az élénkzöld fűszer... le is fotóztam. Aztán majdnem nem is kevertem el... Azért sem, mert eszembe jutott a rózsabors, ami még a spájzban volt. Itt kicsit elkalandoztam, hogy mit is tehetnék még bele, mitől lenne egy kicsit más, egyedibb. Végül nem találtam semmit, maradt a rózsabors.

Aztán végül mégiscsak összekevertem, és a recept szerint: készre főzzük. Igen, ezt nagyon szeretem.. Mikor van kész? Úgy döntöttem öt perc után kész volt! :)

Még azon "melegibe" beletöltöttem az üvegbe, a feje tetejére fordítottam (úgy emlékeztem így kell csinálni) és fújtam egyet.

Hát ennyi!

Ez is meg volt! Egy kis adagot raktam félre, hát isteni lett! :) Kicsit nekem a rózsabors kiérezhető (mert nem törtem össze rendesen, csak a tenyeremben), és rájöttem, hogy nem is igen szeretem az ízét. Vagyis szeretem, csak ha ráharapok, kicsit fura. Sebaj. Majd a következőben jobban összetöröm. Szerintem lesz következő, mert alapvetően nem bonyolult elkészíteni. Viszont egy egyszerű sültet remekül feldob!

Tessék kipróbálni!